Miért jobb, ha a gyereked nem találkozik az "igazi" Mikulással?

Beindult a szezon. Nem most, még októberben. Azt hiszem, akkor láttam először valamelyik bevásárlóközpontban szaloncukortól roskadozó polcokat.
Mindenhol Télapók, Mikulások, Santák, villogóan csillogó díszek és csokoládésabbnál cukrosabb édességek csábítanak/ijesztgetnek.
És hát ezen a héten, mikulásünnepségek sora, rendezvények tömkelege vár ránk. Iskolában, óvodában, játszóházban, szabaidőközpontban, könyvtárban. Van, aki még otthonában is fogadja a beöltözött szomszédbácsit, akarom mondani a Mikulást.
És mégis mi a baj ezzel? Hiszen a gyermekek úúúúúgy várják...

Sorolom.

Egy. A beöltözött mikulásbácsik jelentős többsége egyszerűen ronda. Igénytelen, ízléstelen, szakadt, sárgult szakállú, kilógó pulcsijú, szedett-vedett. Nem szép. Nem hiteles. Régen, az én időmben, a városi mikulás általában még ittas is volt. De ez persze csak a szocializmus csökevénye, azóta már nincs ilyen, csak az emlékeinkben. Maradt a ronda, kopott, igénytelen jelmez.

Kettő. A kisgyerekek általában félnek az idegenektől. Várják a mesebeli, nagyszakálló, kedvesöreg télapót, várják a varázslatot, hogy beletegye a cipőjükbe az ajándékot és ez által kapjanak visszaigazolást, hogy tényleg jók voltak (meg persze csokit).
DE nem vágynak arra, hogy idegen bácsik ölébe üljenek, verset mondjanak nekik és neadjisten még puszit is kellen nyomni a piros pozsgás arcukra. Egyszerűen így vannak összerakva a gyerekek, nem vágynak rá. Nem kell őket erőltetni (Gondoljunk csak bele, mit gondolunk mi felnőttek arról a másik felnőttről, akinek első ránézésre úgy megtetszik valaki, hogy rögtön az ölébe bújik...).

Három. Hetek óta mesélünk a Mikulásról, a gyerek várja, elképzeli, az én gyerekem például minden nap el is játssza, hogy ő a Mikulásbácsi (van nagy zsákja, benne minden jó, rengeteg kisautó, minden nap oszt is belőle valakinek ezt-azt, aztán megint újabb dolgokat belerak, csodálatos ezt nézni). Ennek a gyönyörű lelki folyamatnak az eredményeképp ő (minden gyerek) létrehozza saját maga számára a legszebb, legvagányabb, legkedvesebb, leginkább neki való Mikulást, amit a fantáziája meg tud alkotni. Hozzá kötődik, őt várja. Namármost, ha egy hét alatt négy különböző Mikulással találkozik, akik a fentebb részletezett módon néznek ki, mit tesz ez az ő igazi, belső Mikulás - képével? Hogy rakja össze magában azt, hogy akkor ki az igazi és mért van mégis belőle olyan sok?

Négy. A mindenféle Mikulás-ünnepségeken nagyobb sűrűséggel fordulnak elő más, beöltözött, szintén giccses és ízléstelen felnőttek, továbbá jobban szaporodnak az influenza-vírusok.


Összefoglalva: Védd a gyermeked fantáziavilágát, őrizd a mesét és a varázst, kerüld az intézményesített ízlésrombolást! Nem ér meg annyit az a néhány darab plusz édesség és beállított fotó. 
Inkább maradjatok otthon, bújjatok össze, igyatok forró kakaót és meséljetek az igazi Mikulásról.