Az apró dolgok karácsonya

Az apró dolgok istene című könyv egy jó ideig itt volt a polcomon, annyira megragadott a címe és az ajánlás, amivel kölcsön kaptam. Hömpölygő, gyönyörű nyelvezetű, csodálatos világú könyv. De nem sikerült befejeznem.
Viszont az apró dolgok karácsonyát sikerült megteremteni önmagam számára.
Úgy kezdődött, hogy már annyiszor kérdezte meg mindenki és bárki Ambrustól, hogy írt-e levelet a Jézuskának, hogy mindenféle meggyőződésemet félretéve (melyek szerint ezeket még túl korai három évesen elkezdeni, többek között azért sem, mert nem tud írni, sőt annyira még rajzolni sem, de leginkább azért, mert annyira a jelenben él, hogy nem tudja elhelyezni időben, hogy most írunk, aztán várakozunk, aztán kapunk valamit) írtunk végül, illetve rajzolgattunk egy levelet az ő nevében (olyanok kerültek rá, mint "VAS" és "VÍZ").
És ez annyira megihletett, leginkább a folyamat és a körülmények: odakuporodtam mellé a kisasztalhoz és együtt írtunk-rajzoltunk, hogy végül saját magam nevében is írtam egy levelet. A Jézuskának. Hogy milyen karácsonyt kérek tőle. És mit teszek meg ennek érdekében én.

Ennek az írásnak, az önmagamba figyelésnek, vágyaim tisztázásának, saját magammal szembeni őszinteségnek már eleve nagy szerepe volt. Voltak olyan felismeréseim, amelyeket később meg tudtam osztani a férjemmel és bevonni őt abba, hogy meg tudjam valósítani, de voltak olyanok is, amelyekről nem beszéltem egyáltalán, elég volt csak magam számára kimondanom. Ilyen volt például az is, hogy én, ha teljesen őszintén kell nyilatkoznom, idén egyáltalán semmilyen családi találkozásra és együttlére nem vágyom. Semmilyenre. Csak ránk négyünkre együtt. Aztán eljutottam oda, hogy a minden családi találkozásból való kimaradás megvalósíthatatlan. De nem volt bennem semmilyen frusztráció azért, ha egy-egy ilyen alkalomkor teljesen háttérben maradtam, vagy kivonultam, mivel tudtam, hogy nekem most erre nincs szükségem (nem akartam megfelelni annak a ki-tudja-honnan-származó elvárásnak, hogy mindenkivel legalább ennyit vagy annyit interaktáljak).

Készítettem egy listát, csupa aprócska, de nagyon fontosnak tűnő dolgokról.
Egy egyszerű, könnyen megjegyezhető, észben tartható listát. Amelyben szívem-lelkem benne volt.
Nem akartam mindent, mindenkinek. Nem törekedtem a legjobbra, a különlegesre. Hanem kimondottan és célzottan az egyszerűre.
És láss csodát, kilenc vágyamból nyolc teljesült. Az "ígéreteim" nagy részét végig betartottam. És amikor mindezt tudatosítottam, közben is és a végén is, átjárt az a boldog elégedettség, ami nem a csillivilli karácsonyi hepinessz, hanem valami mélyebb szinthez való kapcsolódás.
Nagyon sokat érő tapasztalat ez, az egyszerűség erejének átélése.
Hogy a karácsonyi szünet nem attól lesz teljes, hogy milyen tökéletes volt a karácsonyi menü, vagy hány programon vettünk részt. Hanem hogy mennyire tudunk a saját valódi vágyainkra igent mondani.
Hatalmas hála van bennem ezért.

Gondolkodtam róla, hogy magát a listát kirakjam-e. És végül úgy döntöttem, hogy igen. Nem azért, mert ez a tökéletes karácsony receptje (mert nem az). Hanem a példák miatt. Hogy mit jelentett nekem itt és most az apró dolgok, egyszerű vágyak karácsonya.

Szóval akkor, maga a levél (megjegyzés: amikor ezt írom, egy hároméves és egy öt hónapos gyermekem van és még a szülinapom is karácsony másnapjára esik. a három hét téli szünet alatt nagyon sok családi látogatáson vettünk részt mindkét oldalon és utaztunk is elég messzire, elég sokat).

Kedves Jézuska!

Szeretném hálatelt szívvel ünnepelni a Születésedet.
Pici, apró örömöket kérek idén, örülnék, ha sikerülne, de ígérem, elfogadom, ha nem.

1. Zavartalanul, sietés nélkül díszíteni a karácsonyfát. (nem sikerült)
2. Reggelente frissen facsart narancslét inni. (100%)
3. Hosszan zuhanyozni. (megvolt, legalább egyszer)
4. Játszani a gyerekeimmel. (megvolt minden nap)
5. Odabújni a férjemhez. (megvolt minden nap)
6. Naponta egy tányér ételt úgy megenni, hogy nem állok fel közben és nem csinálok mást. (70%)
7. Könyvet olvasni. (420 oldal 4 nap alatt)
8. Teli torokból énekelni a misén azt, hogy "egyszerű pásztor, jöjj közelebb..." (megvolt)
9. Sétálni a hidegben sietés nélkül. (megvolt)

És mindeközben fogadom a következőket: 

• nem magyarázkodom a lépéseimért. csak megyek. 
• nem várok senkitől megértést vagy empátiát. Ha van, van, ha nincs, nincs. 
• azt keresem, hogyan tudok igent mondani
• BÉKÉS. EGYENES. EGYSZERŰ - ezek lesznek a kulcsszavaim
• Zsombival 6-kor minden nap hazaindulás/záróra. 
• A legkisebbek vannak legelöl. 
• Mosolyogva, szeretetteljesen. 

Mottó: "Ami nincs, az nem hiányzik." (Magashegyi Underground)