Hét könyv, amelyen kívül mást (szerintem) nem muszáj elolvasni gyereknevelés kapcsán

Amióta gyerekeim vannak,
nem.
Amióta az eszemet tudom, nagyon érdekelnek a gyerekneveléssel kapcsolatos könyvek, trendek, ajánlások, elvek, irányelvek, ellen-elvek és mindenféle mozgalmi divathóbortok (beszélgettük is mostanában anyatársakkal, hogy vajon mihez kezdünk majd, ha addigra, mire a mi gyerekeink szülőkké válnak, újabb divatok váltják majd le a mostaniakat és ezek a mi ízlésünknek - várhatóan - nem fognak majd tetszeni... Na de ez még odébb van).
És. Amióta gyerekeim vannak, sokmindenféle könyv átment már a kezeim között, amelyek többsége okozott aha-élményt, de aztán elérkezett az a korszak is, amikor elhatároztam, hogy soha több gyerekneveléssel kapcsoaltos könyvet nem fogok már elolvasni, mert 1. az ösztöneim súgják úgyis a legjobbat, 2. az információ az egy dolog, a való élet meg egy másik, néha teljesen eltérő, 3. ahelyett, hogy okoskodnék róla, inkább próbáljam, jól, felszabadultan, egyszerűen csinálni.

De mielőtt még felhagytam volna a további könyvekkel való ismerkedéssel, már régóta szerettem volna megszűrni az összes eddig olvasottat és kiválasztani azt a néhányat, amelyeknek igazán sokat köszönhetek. Most, egy kérdés kapcsán, végre a tettek mezejére léptem, alább a hetes lista.

1. Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

Ez a könyv nem a gyereknevelésről szól. Mégis, ha elolvasod, alapjaiban formálja át a gondolkodásmódodat életről, gyermekkorról, természetről és természetességről.
Ez a könyv egy amerikai nő útjainak leírása a Jekána indiánoknál. Az ottani élet leírása, amelyek nyomán egyfajta tiszánlátás kólint fejbe minket arról, hogy mi az, ami az életben igazán fontos.
Régesrég olvastam már, gyanús is, hogy ennek a könynek is van egyfajta időbelisége az ember életében, mint ahogyan a Száz év magányt is tizennyolc évesen a legjobb olvasni. Hiszem, hogy ez a könyv egy életre szólóan formál és hálás vagyok, hogy jókor találkoztam vele, még messze a gyerekek előtt.

2. Vekerdy Tamás: Jól szeretni

A kötőtő nevelés Vekerdy nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül. Úgy is mondhatnám, hogy ha van egy kérdésed, amire nem tudod a választ, keress rá, mit mond ez ügyben Vekerdy papa. Mert ő aztán nem kertel, megmondja. Hogy nem baj, ha nem eszik (annyit, olyat, úgy). Hogy az iskola árt. Hogy a gyereket békén kell hagyni, azzal teszünk neki a legnagyobb jót. Óriási dolognak tartom, hogy nekünk, magyaroknak van egy ilyen emberünk, aki egy nevelési élő legenda, és aki, még a legzártabb rendszerben is azt mondhat, amit akar, mert ő már van olyan öreg és bölcs és sokat látott, hogy békén hagyják.
Na de hogy visszatérjek a könyvre. Azért pont ezt választottam a sok jó írása közül, mert ezt a könyvet bármikor kézbevenni olyan, mint fáradtan és kétségbeesetten odabújni a Teremtő jóságos tenyerébe. Vannak benne ugyan témák, de igazából nem lényeges, milyen téma kapcsán bukkantál rá a könyvre. Olvasgatod és azt érzed tőle, hogy a gyereked JÓ, mert jónak született és te is jó vagy és alapvetően minden jó, az élet biztonságos.
Vekerdyt olvasni azért is jó egyébként még, hogy lelazuljunk, elengedjük az önmagunk és a gyerekünk felé támasztott elvásárainkat, görcseinket, stb. Amolyan instant Rogers-érzés, a feltétel nélküli elfogadás.
Kisbetűs rész: a szoptatással kapcsolatban viszont határozottan azt ajánlom, hogy nála sokkal naprakészebb, evidence-based forrásokra támaszkodjatok, például a La Leche Liga.

3. William Sears: Éjszakai gondoskodás

Az éjszakai alvás és nemalvás témájába előbb-utóbb belefut az ember, vagy azért, mert elviselhetetlennek tűnő alváshiányt halmozott már fel és VALAHOGYAN meg akarja oldani a helyzetet (háhá, mondom három és fél távlatából, van olyan, amikor még azt hisszük, hogy azonnali megoldásra tudunk jutni, háhá). Vagy azért, mert még ezt is tudatosan szeretné csinálni.
Amikorra én ehhez a könyvöz jutottam, addira már nagyon sok mindent olvastam máshol az itt található infókból, de mégis bekerült ez a könyv is a top 7-be, mert annyi tévhitet, félinformációt, mítoszt és fölösleges elvárást iktat ki az éjszakai témával kapcsolatban, hogy kötelező olvasmánnyá tenném minden kismama számára még a várandósság alatt. A szerző egy hét gyermekes orvos btw, tudja miről beszél. A könyv lapjai közül hasonló szeretet és elfogadás árad, mint az előző könyv esetében. Melegen ajánlom.

4. Laura Markham: Békés szülő, boldog gyerek

Nos. Ha az éjszakai nemalvás után eljutsz arra az állapotra is, hogy már a nappal sem zökkenőmentes, mert a babaillatot felváltotta a dackorszak véget nem érni akaró fázisa, akkor ez a könyv életmentő lehet. Különösen ajánlom mártíranya-felmenőkkel megáldott anyatársaimnak, akiket beszippantott a válaszkész nevelés és menet közben megfeledkeztek önmagukról. Sok mindenről szól a könyv: határtartásról, érzelmi intelligenciáról, mindennapi életről. De leginkább arra ad nagyon kézzelfogható, gyakorlatias útmutatást, hogy hogyan válhatnál szülőként önmagad számára is elég fontossá, hogyan tanulj meg jókor mély levegőt venni és elengedni, hogyan tudjál bűntudat nélkül feltöltődést keresni önmagad számára is.
Bárhol kinyitod és beleolvasol akár csak néhány percre is, utána garantáltan jobban fogod szeretni magad, mint előtte.

5. Dr. Henry Cloud - Dr. John Towsend: Gyerekhatárok 

Ez a könyv a Férjem miatt került a listába :) Neki a top top ez, én meg nem merem kihagyni.
Túl a viccen. Ez a könyv egy alapmű a határtartásról, gyerekek vonatkozásában. Előrebocsátom, hogy vállaltan keresztény kontextusban beszél, például arról, hogy mi az életünk célja, de hát ez kit is zavarna, ha olyan alapvető problémákra kínál megoldást, mint hogy hogyan mondjunk erőszakmentesen, de főleg szeretettel nemet és olyan kérdéseknek húzza ki a méregfogát, hogy miért is lehet előny, ha egy gyerek erős határok között nevelkedik.

6. Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor

A "maivilág" gyerekeinek szülei számára életbevágó információkat tartalmaz ez a könyv. Hogy hogyan is biztosíthatunk békés, éltető, biztonságos közeget a gyermekünk számára ahelyett az információ- és tárgykavalkád helyett, amely úgy alapból özönlik be az életünkbe manapság. A könyv, címéhez méltóan egyszerű és még egyszerűbb elveket fektet le, amelyeket, ha sikerül beépíteni a mindennapjainkba, nem csak a gyerkek, hanem mi, felnőttek is fellélegezhetünk végre. 

Vigyázat! A könyv alapos tanulmányozása visszafordíthatatlanul rákanyarinthat bennünket a minimalizmus és a slow life felé vezető útra. Amely nem csak jószándékkal, hanem jelenléttel, átélt élményekkel és apró örömökkel van kikövezve. 

7. Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő 

Végezetül egy régivágású klasszikus. Bettelheim bácsi. Lehet, hogy Szél Dávid barátunk szerint már messze túlhaladott az elégjó - kifejezés, mivel az elég jó lett az új tökéletes, mégis fontosnak tartom, hogy szülőként ismerjük a szókapcsolat valódi jelentését és úgy egyébként Bettelheim tanításait. A könyv igazából témák szerinti esszékből áll össze és be kell ismernem, hogy nem mindet olvastam, de például az ünnep és ünneplés kapcsán megfogalmazott gondolatai alapjaiban formálták azt, hogy hogyan szeretném én a családom és gyermekeim számára megteremteni - tanítani - átadni egy-egy ünnep jelentőségét. Igazából úgy vagyok ezzel a könyvvel, mint szimbólummal. Nagy, vastag, ott van a polcon és néha lekiabál: elég, ha elég jó vagy. Néha meg én szólítom meg és nyitom ki találomra, hogy halásszak belőle némi gondolkodnivalót. Nem mondom, hogy nem lennénk meg nélküle, mégis helye van a polcunkon és nem is tervezek tőleg még egy ideig megválni. 

Hát ez volt most a HÉT. 

Nálad kik kerülnek a toplistára?